Egy finom, gyors és egészséges sütivel szeretnék nevezni a versenyre, kitűnő vendégváró.

Hozzávalók:

   * müzli, magvak, mazsola vagy bármilyen más aszalt gyümölcs vegyesen, összesen 55 dkg
   * 15 dkg Rama sütőmargarin
   * 6 g sütőpor
   * 2 tojás
   * 10 dkg kristálycukor

Felolvasztjuk egy lábasban a margarint, beleöntjük a müzlit, a magvakat és az aszalt gyümölcsöket. Lekapcsoljuk a gázt, és amikor már csak langyos, belekeverjük a sütőport, a cukrot és a tojásokat. Egy sütőpapírral kibélelt tepsibe nedves kanállal evőkanálnyi halmokat rakunk, és előmelegített sütőben közepes lángon 10-12 perc alatt megsütjük. Ha még egészségesebbé szeretnénk tenni, használjunk barnacukrot. Jó étvágyat!

Igazad volt, ez tényleg gyors, egyszerű és finom! Gratulálok! (bede)

A fényképezésnél sokféle szempontot kell figyelembe venni, tulajdonképpen ez döntések sorozata. Ha úgy döntesz, hogy felülről fényképezel, akkor ott nagy trükköket a világítással nem lehet csinálni, de a vakut mindenképpen kerülni érdemes, mert a tányér csúnyán kiég, az étel meg így mellékszereplővé válik. Mivel ez a finomság (tényleg az, érdemes kipróbálni másnak is!), nem hűl ki, nem mászik el, ezért van idő a beállításra, trükközni se kell túl sokat. A tényér talán ha egyszerűbb, nem viszi el a figyelmet a sütitől, talán ha közelebbről fényképezed, akkor az érdekes struktúra jobban érvényesülhet. (szőke-hegyi)

Elmentem a Horasz által ajánlott török henteshez (ezúton is köszönöm a tippet), és valóban fantasztikus a kínálat, nemcsak húsokból, hanem a török konyha egyéb hozzávalóiból. Vettem három szelet szép báránygerincet, és egy nagy üveg grillezett padlizsánkrémet (utóbbit ettem reggelire pirítóssal, fantasztikus az íze). A hentes nagyon profi, öröm volt nézni, milyen alaposan tisztogatta a húst, minden mozdulatán érzékelhető volt a szakmája iránt érzett alázat és alaposság. Elszaladtam még a zöldségeshez, és már készen is álltam a húsvéti menü következő fogásának elkészítésére.

Hozzávalók:

   * Szeletelt báránygerinc
   * 4 ág friss rozmaring
   * 4 ág friss zsálya
   * 1 kk koriandermag
   * 1 kis szelet kenyér
   * 1 kanál dijoni mustár
   * 50 g vaj
   * 1 ek tejszín
   * 1 kisebb cukkini
   * 1 kisebb padlizsán
   * 1 piros kaliforniai paprika
   * 3 paradicsom
   * 1 fehér hagyma
   * 1 gerezd fokhagyma

Először készítsük elő a fűszerkérget, a fűszernövényeket felaprítjuk, majd só, a fokhagyma és egészborsok társaságában kőmozsárban egyenletes masszává dolgozzuk. A kenyérszeletet sütőben megpirítjuk, felkockázzuk, és a keverékhez morzsoljuk. A mozsárban még egy ideig őröljük a keveréket, és készen is vagyunk. Öntöttvas serpenyőben a vaj felét felforrósítjuk, majd a hússzeletek minden oldalát nagy lángon egy-egy percig pirítjuk. Ezután a szeleteket szorosan egymás mellé állítjuk, s külső peremüket megkenjük mustárral, erre kerül a fűszerkéreg. 200 fokra előmelegített sütőben 7-8 percig sütjük. A körethez lábosban felolvasztjuk a maradék vajat, ezen megpirítjuk az apróra vágott hagymát, egy kevés fokhagymát, majd hozzáadjuk a karikára vágott zöldségeket, és fedő alatt puhára pároljuk. A serpenyőből kivesszük a húsokat, a vajat és a húsból kisült levet vörösborral felöntjük, még egy kevés vajat és tejszínt teszünk hozzá, és mártássá sűrítjük.

Ezt az értékelést még a közös megbeszélés előtt írtam, ezért merem kijelenteni, hogy nálam ez nyert! Annyira megfogott… Érződik rajta, hogy nem ma kezdted és bár lehetnél teljesen amatőr is, van hozzá affinitásod! Gratulálok! (bede)

Nem nagyon kellett minket Robinak győzködni, ha az mond valamit, egyrészt a török hentes szerintem azóta pótalkalmazottat kell felvegyen, mi is a vásárlói lettünk, másrészt egyik hétvégén nem tudtunk ellenállni és megcsináltuk ezt az ételt, és nagyon jó lett. Pedig nem vagyok bárányos, mondja Hegyi. :) Ami a fotót illeti, gusztusos, jó elrendezés, talán a jövőre annyi tanács, hogy pici kis lámpákkal lehet olyan pontfényeket ráirányítani az ételre, ami izgalmasabbá teszi a kompozíciót. Lesz konyhás táborunk is, amiben nem csak a főzés, hanem az ételfotó is téma lesz, időben meghirdetjük, ha érdekel, gyere. (szőke-hegyi)

Tanácstalanul sétáltam a Culinarisban, mivel jó szokásom szerint már megint konkrét elképzelések nélkül mentem este, munka után bevásárolni. Aztán a polcok között sétálgatva lassan összeállt a kép, először is vettem egy csokor friss zsályát, majd a sajtospultnál kemény, reszelnivaló juhsajtot és egy doboz crème fraîche-t. Nagyon szép, vaskos szárított vargányaszeletekkel és egy fehér hagymával bővült a hozzávalók köre. A pénztárnál még egy üveg Etyeki Irsai Cuvée került a kosaramba. Otthon még volt tagliatelle tésztám, és vidékről kaptam néhány igazán szép fokhagymát is. Minden együtt volt egy friss, tavaszköszöntő zsályás tésztához.

Hozzávalók:

   * Négy ág friss zsálya
   * Kemény juhsajt
   * Két evőkanál crème fraîche
   * Vargánya vagy más erdei gomba
   * 1 fehér hagyma
   * 1 dl fehérbor
   * 3 gombolyag tagliatelle
   * 1 gerezd fokhagyma
   * olívaolaj

A fehér hagymát felaprítjuk, majd felhevített olívaolajban óvatosan megpirítjuk. Az olajba egy félbevágott fokhagymát is tegyünk (ezt később kidobjuk, mivel ha beleaprítanánk, erős íze elnyomná a zsályát és a gombát). A szárított gombát még felhasználás előtt egy órára beáztatjuk, ezt követően az olajban rotyogó hagymához adhatjuk, néhány percen át sütjük. Felöntjük egy deci fehérborral, és beledobáljuk az előzetesen kőmozsárban megdolgozott zsályaleveleket (a zsályának egész erős, húsos levelei vannak, érdemes kicsit meggyötörni, mielőtt a seprenyőbe tesszük), a bor alkoholtartalmát kifőzzük. Ezután jöhet bele a crème fraîche, kis lángon még melegítjük egy ideig folyamatos keverés mellett. A tésztát néhány percig főzzük, majd félkeményen a szószhoz adjuk, és abban puhítjuk még egy kis ideig. A tányérra szedve részben reszelt, részben vékony szeletekre vágott juhsajtot teszünk a tetejére.

Nagyon szeretem a tésztákat is. Ez nekem nagyon bejön! Jó a leírás és szerintem a fotó is. Szuper! (bede)

Egyetlen dolog, ami képileg nem tökéletes, ez a szeletelt és reszelt sajt egymáson elhelyezése. Ettől picit határozatlanná válik a kompozíció. Az ételfotó sok esetben picit csalás, ugyanis nem kötelezően azt tesszük a fotóra, ami a receptben a legjobb, ha esztétikai kérdéseket is figyelni akarunk. Mondjuk egy mimolette narancssárga sajtreszelék jobban kiemelkedne a világos sajtlapból. A mélységélesség ilyen esetben, amikor minden összetevő elég hangsúlyos, jobb, ha nagyobb, hogy mondjuk a kis zöld növény is kapjon élességet. De ez már olyan dolog, ami mondató kötözködésnek is, hiszen a kép tényleg szép és gusztusos. (szőke-hegyi)

A töltött tojást gyerekkorom óta szeretem mindenféle formában, leggyakrabban otthon kaszinótojást ettünk, az alábbi recept inkább az északi tengerek ízvilágát idézi, mutatós előétel egy húsvéti ebédhez.

Hozzávalók:

   * 6 db tojás
   * 1 ek dijoni mustár
   * füstölt lazac
   * vörös és fekete kaviár
   * friss rozmaring
   * olívaolaj

A tojásokat keményre főzzük, majd félbevágjuk. A rozmaringleveleket leszedjük a növény száráról és gondosan felaprítjuk. A füstölt lazacot kiszedjük a csomagolásból, a szép szeleteket egyben megőrizzük, a többit felvágjuk kis darabkákra. A tojássárgáját kikaparjuk, összetörjük, majd összekeverjük a mustárral, a lazacdarabkákkal, a rozmaringgal és néhány csepp olívaolajjal. A masszát visszatöltjük a félbevágott tojásfehérjékbe, majd a töltelék tetejének felét fekete, felét vörös kaviárral megkenjük. A kész töltött tojásokat néhány lazacszelettel körítve tálaljuk.

Nagyon kellemes és ötletes, egyszerű recept. Bár arról nem vagyok meggyőződve, hogy a rozmaring passzol-e a halhoz, illetve a kaviárhoz. Ehhez az ízvilághoz sokkal jobban kötődik a kapor, majoranna, medvehagyma, snidling, bazsalikom. (bede)

Az ötlet nagyon jó és meglepő a képi megfogalmazás, élőben biztos szebb volt, mert a fránya digitális gépek, főleg ha sRGB színtérben dolgoznak, nem nagyon szeretik ezt a vörös színt, elvész bennük a részlet. Ez sajnos olyan dolog, ami csak a drágább gépeknél kiküszöbölhető, talán kis utómunkával a színteliítettség visszábbvételével enyhíthető a probléma. (szőke-hegyi)

Nagyon régóta szeretem volna bárányból készíteni valamit. A húsvét kitűnő alkalom volt erre, egyrészt a hagyományok, másrészt az elérhető hozzávalók révén. Őszintén mondom, hogy nagyon hosszú és alapos felkészülés, izgulás előzte meg magát a főzést. A recept Gordon Ramsey-től származik és a Youtube-on találtam. A videón Gordon elegánsan, könnyedén készítette el az ételt, mivel ő egy sok csillagos chéf, sejtettem, hogy nekem nem lesz ilyen könnyű dolgom. Azonban a gyakorlat azt mutatja, hogy egy kis odafigyeléssel és ügyességgel nagyjából „rántott hús nehézségű” a recept.
   A videós receptek többségével az a probléma, hogy nincsenek megadva konkrét mennyiségek, ezért én is csak szemmérték után dolgoztam. A leírt recept gyakorlati megvalósítást lásd az írás végén található videót.

Hozzávalók:
   * 1 kg báránygerinc (én a Magyar utcában vettem). Fontos, hogy a gerinccsont ki legyen véve, azonban a két oldalt lelógó bőre rajta legyen. A linkelt üzletben ezt szó nélkül megcsinálják
   * 15 dkg gomba (nálam laska, trombita és champion)
   * 20 dkg spenót
   * 1 fej fokhagyma
   * 1 tojássárgája
   * 10 dkg natúr mascarpone
   * 1 doboz friss, zöld zsálya (a Culinarisban kapható)
   * 10 dkg vaj

Először a tölteléket készítettem el. A gombát egy serpenyőben olíva olajon barnára pirítottam, kevés sót és borsot raktam rá. A folyamat lényege, hogy a gomba a legtöbb nedvességét elveszítse. 6-8 perc után egy fém csöpögtető tálba szedtem, el van ott magában amíg csöpög.
   A serpenyőbe olíva olajat és 5 dkg vajat tettem, amikor felforrósodott rádobtam a spenótot és sűrűn kevergetve, egy kis sóval, borssal 30 másodperc alatt megfonnyasztottam. Ment a gomba mellé csöpögni. Tíz perccel később amikor kicsit meghűlt, átraktam egy keverőtálba, hozzátettem egy tojássárgáját, a 10 dkg mascarponét és jó alaposan összekevertem. A még langyos zöldségekkel kitűnően elkeveredett az olvadó mascarpone. Ment a hűtő felső polcára.
   A fokhagyma fejet simán keresztbe elvágtam a fél fejeket megsóztam, borsoztam és 5 percig állni hagytam, hogy elkezdjenek izzadni. A húst kiterítettem úgy, hogy a kivett gerinc csont által képzett vágat felfele nézzen. A feleslegesnek ítélt faggyú, porc részeket eltávolítottam. A fokhagymákkal ezt, és a környező részeket átdörzsöltem. Mivel az én hentesem nem vette le a még bőrön lévő filéket, azokat is leszedtem és félre raktam (2 db kb. 15 cm hosszú hússzeletek).
   A gerinc helyét kitapétáztam a megmosott zsályalevelekkel. Nem takarékoskodtam vele, nagyjából két rétegnyi került a mélyedésbe. Erre halmoztam a már 15-20 perc a hűtőben didergő tölteléket. A két filét szétnyitottam, a töltelékhalmot ezekkel fedtem be. Na és itt jön egy kis trükk. A jobb oldalra eső bőrdarabot áthajtottam a bal oldalra, ezzel takarva be a töltött részt, majd a bal oldali bőrdarabot jobb oldalra hajtottam. Így aztán jól körbecsavartam a húst. Tudom, olvasva kicsit nehézkesnek tűnik, de a videón jól látszik, hogy egyszerű műveletről van szó (vagy csak nem tudok fogalmazni). A töltelék kifolyását úgy akadályoztam meg, hogy két nagyobb zsályalevelet megkentem egy kis olíva olajjal, majd a húsdarab végein található „lyukakra” tapasztottam őket. Ezután ismét trükkös rész következik, meg kell kötözni a húsdarabot. Na ennél a résznél húztam meg a borosüveget, nagyon vigyázni kell, hogy a töltelék ne folyjon ki.
   A kötözés mente: fekszik előttünk a hús, vessünk egy hurkot rá, méghozzá úgy, hogy a két végét vízszintesen összekössük, a spárga távolabbi végére kössünk egy egyszerű dupla csomót. A szabadon lévő spárgadarabot most horizontálisan húzzuk át a hús alatt, magunk felé, és hagyjuk úgy ahogy van. Most a spárga azon részéből ami a gombolyaghoz tartozik formáljunk egy egyszerű hurkot és bújtassuk a húsra, majd húzzuk meg, de ne túl szorosra, éppen csak rákerüljön a húsra és tartson. Ezt ismételjük amíg a hús végére érünk, itt korábban áthúzott darabot, kössük össze kezünkben lévővel, kössünk a zsályalevelek fölé egy dupla csomót. Kész is vagyunk, a maradék zsinór elvágható. Ezután a húst kívülről megsóztam, borsoztam. Ilyenkor javasolt a sütő bekapcsolása, és a 190 fokra való melegítés elkezdése.
   Egy serpenyőben (vagy egy olyan tepsiben ami a sütőbe is betehető) olíva olajat és 5 dkg vajat tettem, amikor forró lett, beletettem a két fél fokhagymát, illetve jó kétmaréknyi zsályalevelet. A kötözött gerince minden oldalát átpirítottam, húsfogóval megemelve a végeit sem hagytam ki. 2-4 perc minden oldalnak elég, hogy szint kapjon. A serpenyőből egy tepsibe tettem a fokhagymát és a zsályaleveleket melyekből kvázi egy ágyat formáztam, erre helyeztem a húst. A tepsibe 1-1,5 dl olajat és vizet öntöttem, majd 190 fokra előmelegített sütőben 45-50 percig sült.

A sütőből kivéve 15 percig pihent, csak ezután szedtem le a kötözést. Újnyi szeleteket vágtam belőle, majd sima sós vízben főtt krumplival, illetve a töltelék maradékával tálaltam.

Összegzés: A hús rózsaszín lett, vaj puha, azonban nem túl intenzív ízű, ezen sokat segített, ha a töltelékből is került a villára. A család egyöntetű véleménye, hogy máskor is készíthetek bárányt.

Az egyik legjobbtól kölcsönözted a receptet, de a kölcsön recept is hiábavaló lett volna, ha te nem tudod ezt így elkészíteni. (bede)

Nagyon jó ez a bevilágítás, ami utal egy enteriőrre, egy környezetre is, ahogy a fény szemből érkezik, hangulata van, az kevésbé jó, hogy a kompozíció ferde. És bár a báránykás szalvéta verbálisan indokolt, de a fények és az ebből adódó hangulat nem passzol ezzel a játékkal. A közeli fotó a gerincről életlen, vagy bemozdult, és kicsit laposra van vakuzva, az alsó kép pedig talán egy kicsit fentebbi gépállásból lett volna jobb. Ugyanakkor meg kell jegyezzük, hogy Attila azok közé tartozik, akiknek a munkáit figyelve fejlődés érzékelhető, vagyis annak mindenképp örülünk, hogy láthatóan foglalkoztatja az esztétika és a képi megoldás. Csak így tovább! (szőke-hegyi)

A kenyérről
Először is számoljunk le azzal a kispolgári félreértéssel, hogy a pirítós száraz kenyérből készül. Való igaz, hogy a kissé megszikkadt kenyeret még meg lehet menteni azzal, hogy megpirítjuk, de a jó pirítóshoz friss kenyér kell. Az sem mindegy, hogy milyen kenyér. Ám kövezzenek meg a modern egészséges életmód hívei, de meggyőződésem szerint a jó pirítós készítéséhez fehér kenyér kell. A pirítás ugyanis kiemeli a barna kenyerek savanyúbb ízét, ami jelentősen csökkenti a végeredmény élvezhetőségét. Másik fontos szempont a kenyérrel kapcsolatban, a morzsálékonyság. Ha nem pirítva fogyasztjuk, rendkívül jó lehet a nagy lyukú, kissé morzsálódó kenyér, de pirítóskészítéshez ez kevésbé alkalmas. Aki elektromos kést használ (amit én sose tennék, mert a kenyér hagyományos, késsel való szelése olyan ősi rítus, amit kár lenne elmulasztani) az ebből a lazább szerkezetű kenyérből is tud pirítható kenyeret szelni, de hagyományos késsel ez igen nehéz. És még ha sikerül is, a felülete mindenképp egyenetlen lesz, épp a lazább szerkezet miatt, így kivédhetetlenül oda fog pirulni helyenként. Ezért én a pirítóshoz a tömörebb, apróbb lyukú kenyeret ajánlom. A kenyér szelésénél elsődleges fontosságú a jó kenyérvágó kés. Talán nem is kell mondani, hogy a kenyérvágó kést semmi másra nem szabad használni. A szelésnél leginkább arra figyelek, amellett, hogy a szelet egyenes és a megfelelő vastagságú legyen, hogy a kenyeret ne nyomjam szét. Tehát viszonylag kis nyomóerőt fejtek ki, miközben a kést sokat mozgatom előre hátra. Ezáltal egyenes felületű, egyenletes szerkezetű szeleteket lehet vágni.

A pirításról
Városi környezetben a kenyérpirító gép ma már szinte egyeduralkodó. Némely elvetemültek gázlángon pirítanak kenyeret; én ezt nem ajánlom. Amikor sikerül elszakadni a várostól, kiváló pirítóst lehet sütni a csikókályha tetején. A modern kornak tett engedményként, én egy alufólia lapot szoktam a kályha tetejére tenni, hogy a kenyér ne szennyeződjön a kályhára égett maradványokkal.

Én leginkább gyenge aranysárgára sütve szeretem a pirítóst, esetleg némi vörösbarna pírral. Az esetleg odaégett pirítóst nem vakargatjuk, hanem kidobjuk.

A vajról
A vaj minősége nagyon sokat számít a végeredményt tekintve. Ha nem sikerül jó minőségű házi vajhoz jutni, a vásárláskor kell a vaj minőségére figyelni. Magyarországon három nagy kategóriába sorolják a vajakat: A márkázott vaj legalább 82% tejzsírt tartalmaz, a teavaj 80%, míg a szendvicsvajak legfeljebb 72% tejzsírtartalommal bírnak. Az egyéb vajkrémeket itt ne említsük. Nekem a mostanában kapható vajak közül leginkább az ír vaj ízlik. A sózott vajaktól óva intenék mindenkit. Jobb szeretem magam sózni az ételem.

A kemény tojás
A kemény tojás elkészítését nem könnyű elrontani. Van néhány kritikus pont. Az egyik itt is a beszerzés. Ócska, sápadt tojásból sosem lesz jó kemény tojás. Belelátni nem lehet, a legnagyobb gondosság mellett is érhet csalódás minket, de a piacon, néniktől vásárolt tojás általában megfelelő szokott lenni. Maga a főzés nem misztikum. Túlfőzni nem nagyon lehet, de a legjobb, ha épp addig főzzük, hogy a fehérje már teljesen megszilárduljon, a sárgájában viszont legyen némi krémes állag. Ha viszont nem főzzük eleget, a tojás lágy marad, ami szintén jó, de most nem az a cél. A tojás felaprításának számos módja van, vannak szeletelés illetve negyedelés hívők. Szerintem ez az élvezeti értéket jelentősen nem befolyásolja.

Tálalás
Tormát, mustárt sót készítsünk az asztalra. Mustárból a csípős, vagy a magos dijoni ajánlott. Tormából az ecetes.
Én személy szerint a majonézt nemigen kedvelem és ha kedvelem is, nem tudom megcsinálni és más főztjével nem szeretnék itt ékeskedni. Bolti majonézt meg nem eszem. Forró mézes teát kínálhatunk hozzá.

Azt hiszem ez az utolsó receptem a konyha részére. A pirítóssal, kemény tojással és a teával ugyanis ki is merült a főzési tudományom.

Amennyiben meg akarnak kövezni a modern, egészséges életmód hívei, küldd őket hozzám, bevállalok néhány sínkövet. :) Nagyon ötletes és szemléletes ez az ételleírásod. Egy dolgot piszkosul hiányolok belőle, a fokhagymát. Mikor a meleg pirítóst kicsit megsmirglizem a friss fokhagyma gerezddel… Kérlek, ne legyen ez az utolsó recepted! Biztos jó fantáziád van, elég kreatív is vagy, és lesz még remek irány, tematika a főzéshez. Hidd el, még a végén saját kenyeret is fogsz sütni! (bede)

Hangulatos, rusztikus képeket látunk, főleg a felsőre gondolunk, bár a kályha is gyerekkori élményeket hív elő, platnin sütött alma, nagyitól lopott nyers tészta rádobva… köszönjük! (szőke-hegyi)

Hozzávalók (8 darab csibekatonához):8 darab csibekatona)

   * 25 dkg liszt
   * 2 dkg élesztő
   * 5 evőkanál cukor
   * 6 evőkanál tej
   * 1 citrom reszelt héja
   * 1 tojás
   * Kókuszreszelék
   * Piros marcipánrúd (10 dkg)
   * Tetszés szerint ostyalap
   * 8 egész mandula
   * 16 szegfűszeg

A lisztet beleszitálom a tálba, kis mélyedést alakítok ki a közepén, ebbe kerül bele a langyos tej, 1 evőkanál cukor. Az élesztőt letakarom kis liszttel, majd meleg helyen kelesztem 15 percig. A negyed órás pihenő eltelte után beleteszem a tojást, a citromhéjat, és tésztát gyúrok belőle, majd ismét pihentetem 30 percig. Miután szépen megkelt a tészta, négy egyenlő részre osztom, és gombócokat formálok belőle, és megint egy kis pihenőre ítélem, 20 percre. Ez idő alatt egy nagy lábosban vizet forralok. Mikor lobog a víz, beleteszek 4 evőkanál cukrot, mikor az is felolvadt, a 4 gombócot. Belepottyantom. Vigyázni kell, hogy ne érjenek össze. A gombócok kb ökölnyi méretűek. Negyed óra alatt megfő, időnként forgatom, hogy minden oldala érje a vizet. Egy tálba beleöntök kókuszreszeléket, alaposan megforgatom a gombóckákat, nagyon jól tapad rá a kókuszreszelék, majd félreteszem, hogy kihűljön.
   A hideg gombócokat éles késsel félbevágom, mindegyik alá vagy ostyalapot teszek, vagy a lábacskákat úgy alakítom ki a marcipánból, hogy arra teszem rá a kis popsijukat. Ha ostyalapon ül, akkor az ostyát vizes ollóval remekül lehet vágni, és az ostya és a csibepopsi közé teszem be a lábacskákat. A taréj helyét bevágom, és oda helyezem be a marcipánfejdíszt, majd a mandulacsőr és a szegfűszegszem beszúrása következik. A locsolók meg idén ilyet fognak kapni pirostojás helyett…

Kedves Melinda, én a békés megoldások híve vagyok. De: ilyen gyorsreagálású lövészcsirkedandár simán hazavágná az USA Fort Bragg-ben állomásozó Delta Force egységeit, harckocsistól együtt. Gratulálok, szenzációs ötlet és még finom is. (bede)

A távoli kép jó, ahogy van, a közelinél azonban annyit hadd mondjunk, hogy a világításra kellene több energiát fordítani, hogy a formák térbelisége jobban kijöjjön. Persze Robinak igaza van, nagyon hatásos maga a süti, nem véletlen, hogy Robi számítógép játékos énje is elővarázsolódott általa. (szőke-hegyi)

Hozzávalók:

   * 3 jégcsapretek
   * 1 marék medvehagyma
   * 25 dkg natúr joghurt
   * néhány ek. mascarpone
   * só

A jégcsapretket meghámozzuk, nagylyukú reszelőn lereszeljük, megsózzuk és egy szűrőben hagyjuk lecsöpögni. Kb. egy negyed óra múlva kézzel kinyomkodjuk belőle a nedvességet. A medvehagymát megmossuk, a szárát levágjuk, a leveleket egy nagy késsel vékonyan felcsíkozzuk, majd felaprítjuk. Egy tálban kikeverjük a joghurtot a mascarponéval, megsózzuk és beleforgatjuk a retket meg a medvehagymát. Az így kapott salátát behűtjük.

Nem tudom, miért, de az az érzésem, te a mascarpone nagy haverja lehetsz. Ennyire egyszerű, de zseniális salátával nem miindennap fut össze az ember! (bede)

Jók a színek összepárosításai, jó a döntött forma is. Sokat ehhez nem lehet hozzáfűzni. Jó lett. Ebben a hónapban lehet aztán a zölddel, a medvehagymával varázsolni, várunk! (szőke-hegyi)

Gyermekkoromban gyakorlatilag minden húsvétot a nyírségi „messzi” mamánál töltöttünk. Anyai nagyanyámnak 13 testvére volt, húsvétkor mindig jó nagy vendégjárás volt nála, ebben persze szerepet játszott az is, hogy legnagyobb gyermeke – Anyu – is otthon volt található. Így aztán jöttek a nagynénik, nagybácsik, első, másod és harmad unokatestvérek. A nyírségi vendégszeretet nem véletlenül híres, ember onnan el nem ment, amíg valamilyen finomságot meg nem kóstolt.
   Számomra a legjobban várt csemege a sonka levében főtt kolbász volt, na meg persze a töltelék. Ez utóbbiról már írtam, hogy kenyér helyett fogyasztják a kalács mellett. Több mint 10 éve élek Budapesten, és körülbelül 3 éve készítek húsvétra tradicionális fogásokat. Idén ismét anyósoméknál töltjük az ünnepet, ők is szeretik a húsvéti ételeket, de korántsem készítenek annyiféle dolgot mint mi. Mivel én egyre gyakrabban vágyódom a gyermekkor ízei után, hozzászoktattam őket a mi húsvétunkhoz.
   Igaz ugyan, hogy vendégeket nem fogadunk (részemről hagyjon mindenki békén), de húsvét első reggelén így vendégeltük meg magunkat: Házi sonka, főtt kolbász, kemény tojás, töltelék, házilag készített kalács, juhtúrós tormás krém, póréhagymás sajtkrém, ezekkel töltött tojás. Persze az asztalról nem hiányoztak a tavaszi zöldek sem, friss újhagyma, retek, vajretek, uborka.

Házi sonka
A decemberi disznóvágás előnye, hogy húsvétra kész a sonka. Az idei húsvétra egy teljes első sonkát főztem meg. Mivel mi sózással tartósítunk, a sonkát már péntek este hideg vízbe beáztattam. Másnap leöntöttem róla az áztató vizet és átöblítettem, egy jó nagy fazékban tettem, majd annyi vizet engedtem rá, amennyi bőven ellepte. Ment mellé 6-8 szemes feketebors, 1 fej hagyma (héjastól), 6 gerezd fokhagyma, 3 babérlevél. Lassú tűzön addig főztem, amíg a csontról le nem fordult a hús. Ekkor mellé raktam a kolbászt és a tojásokat. 15 perccel később elzártam alatt a gázt, a tojásokat kiszedtem, majd hagytam s sonkát kihűlni saját levében.

Töltelék
A nagy klasszikus, szerintem mindenki ismeri, ezzel szokás csirkecombot, dagadót, egyéb húsokat tölteni. A különbség az, hogy mi tepsiben sütjük, kenyérként esszük. 9 vízben megáztatott zsömléhez, 9 tojást ütöttem, hozzátettem még 1 nagy fej hagymát lereszelve, 8 gerezd fokhagymát préselve, sót, borsot, 3 csomag petrezselymet apróra vágva. Jól összekutyultam, az állagán igazítottam kb. 10 dkg zsemlemorzsa segítségével. Kivajaztam egy tepsit, az aljára is zsemlemorzsát szórtam, majd a kulimászt a tepsiben egyenletesen eloszlattam. Ment a 180 fokos sütőbe 50 percre, akkor jó, ha a tesztfogpiszkálónkkal megszurkálva nem ragad rá semmi, illetve a teteje megpirult.

Kalács
Közismert a tésztakészítéstől való idegenkedésem, pláne ha kelt tésztákról van szó. Ez valószínűleg öröklődik, mert édesanyám évtizedekig rosszban volt eme tésztanemmel, azonban egyszer jól sikerült neki egy adag bukta, azóta vérprofi. Mivel egyáltalán nem szoktam tésztákat készíteni mindig parázom. Ez a recept másfél hónapos kutakodás eredménye, ugyanis tudtam, hogy húsvétra én kalácsot akarok sütni, na de milyet és hogyan. Erre a válasz a Chili és Csoki blog úrnőjétől származó recept.
   Hozzávalók: 500 g liszt, 1 cs (7g) szárított élesztő, 5 dkg cukor, 1 cs vaníliás cukor, csipet só, 2,5 dl langyos tejszín, 2 tojás, 1 tojás fehérje, a bekenéshez 1 tojás sárgája 1 kanál tejjel, és 1 kanál porcukorral kikeverve.

   A lisztet, élesztőt, cukrot, sót, tejszínt, a két teljes tojást, valamint az egy tojás fehérjét egy keverőtálba tettem, összegyúrtam, majd elkezdtem dagasztani. Ez abból áll, hogy a már összeállt tésztát magam felé húzom, majd újra szétlapítom. A tészta akkor jó, ha nem tapad az edényhez, illetve ujjainkra. 15-20 perc dagasztás után, úgy döntöttem, hogy leszakad a karom, jó lesz. Letakartam és meleg helyre (az ágyba, párnák közé) tettem egy órára. A tésztát három részre osztottam, melyekből egyforma (tepsi) hosszúságú és vastagságú rudakat sodortam. A rudakat átkentem olvasztott vajjal, majd anyósom segítségével hármas fonatba applikálódtak. Sütőpapírt tettem a tepsi aljába, bele a kalácsot, majd letakarva fél órát pihenni hagytam, a 30 perc elteltével megkentem a tej, tojássárgája, porcukor keverékével, ment a 190 fokos sütőbe, pontosan 40 percre. Nagyon finom lett, anyósom már leadta a rendelését a következő adagra.

Juhtúrós tormás krém
Sikerült tömlőbe zárt juhtúrós sajtra szert tennem, egy a Cserepes sajtműhely termékeit árusító boltban. A terméken lévő papír szerint az összetevők: 50% juhtúró gomolya, 50% tehéntúró gomolya. Mivel a „krém” elég masszív volt, 2 kanál tejföllel lazítottam rajta. A hűtőből elővettem a szüleim kertjéből múlt hétvégén frissen felszedett és nekem ajándékozott tormát, majd kb. 5-6 dkg-ot belereszeltem a krémbe, jól elkevertem. A juhtúró és a torma intenzív ízei nagyon jól kiegészítették egymást.

Póréhagymás sajtkrém
Natúr tömlős sajtkrémhez, 2 kanál tejfölt, egy csipet sót tettem, majd beleaprítottam egy negyed póréhagymát. A töltött tojások sárgája ebben a krémben kötöttek ki. Sonka mellé nagyon finom volt, jó néha egy kis változatosság a klasszikus torma, mustár kombó mellé.

Töltött tojások
A fentebb leírt krémekkel töltöttem meg 8 darab (16 fél) tojást, díszítésként mindegyikre egy kis petrezselyemzöldjét helyeztem.

Annyira jó ilyen írásokat olvasni! Hiszen a receptversenyünknek is az a célja, hogy ne csak ételeinket, hanem szokásainkat és ismereteinket is megosszuk egymással. Olvasva a receptjeidet, számban éreztem nagymamám házi kosztjának és kalácsainak ízét, orromban pedig a boldog gyerekkor és a vidéki udvar illatát idéztem vissza. Nagyon jó kis ötletek vannak leírva, sonka, kolbászfőzés, tormakrém. A dagasztásról hallottam egyszer, hogy addig kell a tésztával dolgozni, míg a gerendáról el nem kezd folyni a víz. Gratulálok. (bede)

Az ételek elrendezése nagyon jó lett, a világításnál egy kis ellenfénnyel, derítéssel rásegíthettél volna, hogy ne legyen ennyire éles a különbség a fény és az árnyék között. A kalács alatt a sütőpapír fontos kellék, hogy jó legyen a sütés, de a képen nem előnyös, talán egy tálba, kosárba kerülhetett volna. (szőke-hegyi)

Húsvétkor mindig marad egy kevés kalács tészta, ebből túrótortát készítek, amit eperrel és tejszínhabbal tálalok.

Hozzávalók:

   * 1 kg liszt
   * 8 dkg cukor
   * 10 dkg vaj
   * 8 dl tej
   * 3 dkg élesztő
   * 1 kk. só

a töltelékhez:

   * 1 kg túró
   * 4 cs. vanília
   * 300 g cukor
   * 5 tojás
   * 2 citrom héja
   * 3 ek. gríz
   * 50 g vaj

Az élesztővel, 1 dl langyos tejjel és 3 kanál liszttel kovászt készítünk. A sót és a cukrot langyos tejben feloldjuk. A lisztet elkeverjük a kovásszal és a tejjel és 30 percig dagasztjuk. A vége felé az olvasztott vajat beledolgozzuk. Az alját és tetejét meglisztezzük és egy órát kelesztjük. Lisztezett deszkán megfonjuk, majd még egy fél órát kelesztjük és megsütjük 160 fokon egy órát.
   A tortához egy kevés maradék tésztát kinyújtunk. A túrót összekeverjük a vaníliás cukorral, vajjal, cukorral, tojássárgájával. A fehérjét felverjük és a túróhoz adjuk. 160 fokon olyan 60 percig sütjük.

Ezt a receptet versenyen kívül küldöm, mivel az előzőt megnyertem, amit nagyon szépen köszönök.

Azért, mert az előzőt megnyerted, csak versenyezz nyugodtan! Ezek azok az ötletek, amikről mindig mesélni szoktam. Ezek viszik előre a főzést és nagyon hasznosak a konyhában. (bede)

Az ötlet zseniális. A képek egy részénél a színek nem előnyösek, a zöldes árnyalat a tésztánál kicsit fura. De nagyon jó, hogy fázisokat mutatsz meg, ez nagyon fontos lehet a kezdőknek is. (szőke-hegyi)

Hozzávalók:

   * 1 kg liszt
   * 4 dkg friss élesztő
   * 3 tojás
   * 10 dkg vaj
   * 9 dl tej
   * 10 dkg cukor
   * 1 kávéskanál só
Ízlés szerint mehet bele még mazsola, kakaó, fahéjas cukor

Ebből a mennyiségből én két nagy és egy kisebb fonott kalácsot, valamint két kis és egy nagy kulcsost készítettem.
   Kovásznak 1 dl langyos tejet az élesztővel és 3 kanál liszttel összekeverünk és langyos helyre tesszük, amíg a kovász megkel. Amíg ezt megteszi, addig meglangyosítjuk a tejet, a tejben feloldjuk a cukrot és a sót, felverjük a tojásokat, megszitáljuk a lisztet, meglágyítjuk a vajat. Amikor a kovász megkelt, a liszt közepébe öntjük, a cukros tejet is hozzáadjuk, beletesszük a felvert tojásokat, és cca. félóráig dagasztjuk (robotgéppel is lehet). A végén hozzáadjuk a vajat és a mazsolát, és ezt is beledolgozzuk. A tésztát cipóba formázva, kilisztezett tálba tesszük, és konyharuhával letakarva, meleg helyen cca. 1 órát kelesztjük, azaz amíg a duplájára meg nem kel. Ekkor lisztezett deszkára borítjuk, és könnyedén átgyúrjuk. A különböző formákhoz formázzuk, kivajazott sütőlapon, tojással megkenve még cca. 30-40 percig kelesztjük, és egyenletes, közepesen meleg sütőben pirosra sütjük.

Fonott kalács:
A tésztából öklömnyi gombócokat szakítunk (3 v. 4), ezekből rudakat formázunk, a végüket összefogva aláfordítjuk, az ágakat lazán összefonjuk, a végét megintcsak eldolgozzuk. A rudakba külön-külön lehet egy kevés kakaót és/vagy fahéjas cukrot beledolgozni, így többszínű-, és ízű lesz a kalács.

Kulcsos kalács (brána):
A tésztából kis almányi darabokat szakítunk, összesen 8 darabot, és egy nagyobbat a külső körnek. A méretnek a sütő mérete szab határt, de ha valaki hozzá tud férni kemencéhez, akár kocsikeréknyi kulcsost is csinálhat, persze ahhoz több ág kell. Az ágak fonását belülről kell kezdeni, és kifelé haladva a kép szerint meg kell alkotni a kalácsot. Utolsó a külső kör, amibe beledolgozzuk a belső ágak végeit. Nem tudom leírni, hogy hogyan kell, de nyugodtan lehet használni a fantáziát hozzá. :-)
A kis kulcsoshoz csak 4 belső rúd kell és egy hosszabb a külső körnek.
   Még annyit tennék hozzá, hogy ma megszemlélte nagymamám a kulcsost, és jónak ítélte, bár szerinte túl vékonyra gyúrtam az ágakat; szerinte amikor megkel a kalács, csak kisebb lyukak szabad maradjanak az ágak között.

És végül egy vers hozzá nagymamám gyűjtéséből:

“Itt van a kulcsos, jóféle sütemény,
Nincs ebben sem ánizs, sem mustár, sem kömény,
Ki ilyennel él, azt nem bántja a köszvény!
Azt mondja a pecsétes levél:
Aki ilyent eszik, az örökké él!”

A húsvéti kalács receptje és leírása pontos és követhető. A kulcsos meg egyenesen zseniális, bár azt én nem tudtam követni, az ilyen geometrikus csodákhoz mindig hülye voltam. Viszont ha egy ilyen autentikus “süteményre” a nagymama azt mondja, hogy jó, akkor úgy is van. Ja, és nagyon helyes a vers is! (bede)

Nóra, a vaku, a vaku, a vaku! Egyszerű javaslatunk, hogy dobd ki a vakut. :) A kalács színét a kék is kiemeli, nem csak a szürke, talán kevésbé komor, az asztallap helyett egy terítő jobb lett volna. De a formák szépek! Nem más ez sem, mint a csendélet ám. (szőke-hegyi)

Hozzávalók:

   * fél kg finomliszt
   * 7,5 dkg margarin
   * 2,5 dkg élesztő
   * 7-8 dkg cukor
   * 1 tojás
   * csipet só
   * 2,5 dl tej
   * egy citrom reszelt héja

Ha van otthon kenyérsütőgép, akkor a hozzávalókat beleteszem és dagasztásra állítom. Ha nincs, akkor a következő a feladat: a tejet meglangyosítom, rakok bele egy kiskanál cukrot és belemorzsolom az élesztőt. Letakarom és hagyom kb. 20 percig. Addíg a lisztet egy nagy tálba szitálom rászórom a cukrot, rádarabolom a margarint, ráütöm a tojást, hozzárakom a sót és persze a citromhéjat. Ezután ráöntöm a tejben felfutott élesztőt. Elkezdem gyúrni, dagasztani. Egészen addig dagasztom, míg egy kissé ragadós, de sima nyújtható tésztát kapok. Ezt az állagot kb. egy jó 20-30 perces folyamatos dagasztással lehet elérni. Ha ez kész, akkor 3 felé osztom. Hosszúra sodrom, hogy fonni lehessen. Ha kakaósan szeretnénk akkor egy-két fonatba (attól függ ki mennyire szereti a kakaós részt) kis kakaóport gyúrunk. A szálakat szépen összefonom, és kivajazott, lisztezett tepsibe rakom. Letakarom és a duplájára kelesztem. Ha ez kész akkor megkenem a tetejét tojással és betolom a sütőbe. 1-2 percig nagy lángon, majd egészen alacsony lángon (kb. 120-160 C fokon) sütöm, míg a teteje szép piros nem lesz. Ez kb. 30-40 percet vesz igénybe. Nagyon finom.
   Az eredeti recept szerint csak 2,5 deka cukor való bele, de szerintem 7-8 dekával sokkal finomabb. :) A gyerekeim imádják. Remélem másoknál is ekkora sikert arat majd. :)

Igazad van, tényleg sokkal jobb több cukorral. Bár ha sonkával és tojással esszük, akkor nem kell, sőt kakaó se. (bede)

Mi kakaóval esszük Szőkével, de a fölös kakaót mindketten utáljuk, azt nem kérjük, főleg a szétkutyult fölöset nem. :) Nehéz mit kezdeni egy kaláccsal fotóilag, talán egy kis tört darab melléfért volna. (szőke-hegyi)

Hozzávalók:

   * 50 dkg paraj
   * 40 dkg velő
   * 40 dkg vaj
   * kb. 60 dkg rétesliszt
   * 10 dkg reszelt edami sajt
   * fél evőkanál só
   * 0,75 dl forró tej
   * 1 kávéskanál szódabikarbóna
   * 1 kávéskanál őrölt fehérbors
   * 1 kávéskanál chilibors (őrölt cayenne-i bors)
   * 2 dl hideg víz

A szódabikarbónát forró vízben feloldjuk, majd puhára pároljuk benne a parajt. Amikor már kihűlt, kinyomkodjuk belőle a vizet, és a parajt finomra felvágjuk. 10 dkg vajat megolvasztunk, hozzáadunk 5-10 dkg lisztet és kb. 3-4 percig kevergetjük. Majd a forró tejjel feleresztjük és felforraljuk. Hozzáadjuk a finomra vágott parajt és a kb. 10 dkg vajban megpirított velőt. A reszelt sajttal, illetve a sóval és a borsfélékkel jól összegyúrjuk.
   Mindeközben elkészítjük a tésztát: 50 dkg réteslisztet összegyúrunk 20 dkg, meglágyított vajjal. Hozzáadunk 2 dl hideg vizet, fél evőkanál sót, és tésztát gyúrunk, melyet megtöltés előtt kb. 30 percen át pihentetünk. A tésztát kinyújtjuk, majd háromszög alakú darabokra vágjuk. Minden darabot belül megkenünk olvasztott vajjal, és rákanalazunk egy evőkanálnyi elkészített tölteléket. A tésztadarabok három sarkát felhajtjuk, és ujjunkkal összecsippentjük, majd sütőtepsibe rakjuk. Tetejüket meglocsoljuk olvasztott vajjal. Előmelegített sütőben, közepes lángon sütjük, melegen tálaljuk.

Szeretem a velőt, parajt, sajtot, a házi készítésű rétestésztát, a fantáziadús, de egyszerű ételeket. Engem megfőztetek! (bede)

Minden nagyon szép, minden nagyon jó, csak az üvegtányér nem szerencsés, mert így főleg a második képnél az öntet olyan, mintha a terítőre lenne pruttyantva. A fotó a teret megváltoztatja és egybetolja a síkokat, ezért így most ez a megoldás furcsa érzetet kelt. (szőke-hegyi)

Hozzávalók:

   * 8 db sós palacsinta
   * 25 dkg főtt házisonka
   * 1 evőkanál liszt
   * 4 dl tejföl
   * 20 dkg gomba
   * 1 evőkanál finomra vágott petrezselyemzöld
   * só, bors, olaj,
   * 2 fej hagyma

A sonkát felaprítom, tejföllel krémes masszává keverem. A palacsinták közepére egyenként tölteléket halmozok, batyuszerűen összefogom, megtűzöm. A mártáshoz a hagymát megpirítom kevés olajon, hozzáadom a szeletelt gombát, a petrezselyemzöldet. Zsírjára pirítom. Megszórom liszttel, vízzel felengedem, fűszerezem és a többi tejfölt hozzákeverve felforralom. Kiolajozott jénaiba teszem a batyukat, körítem a mártással és sütőben átforrósítom.

Kezdem úgy érezni, hogy nem bíztok semmit a véletlenre. Az hagyján, hogy jó és pontos az ételleírás, de nekem nagyon úgy tűnik, hogy ezek mind saját kreációk. Nagyon jó. (bede)

Szép, jó a kék, jó a döntés és a mélységélesség is, bal oldalon az a világos életlen valami az nem tudjuk, mi, az talán nem kellene. (szőke-hegyi)

Hozzávalók:

   * 4 vastagabb pácolt őzhús szelet
   * 12 db aszalt szilva
   * 1 dl tejszín
   * 2 dl édes bor
   * 1 evőkanál étkezési keményítő
   * só, bors, paprika
   * bazsalikom, olaj

A sütés előtti napon a húst bepácoljuk*, a kimagozott aszalt szilvát vörösborba áztatjuk. A hússzeletekbe zsebet vágunk, belsejét bazsalikommal bedörzsöljük, a zsebekbe 3-3 aszaltszilvát teszünk, a nyílásokat összetűzzük. A bort a keményítővel elkeverjük, hozzáadjuk a borsot, a paprikát a tejszínt. Az őzszeleteket nyársra húzzuk, olajjal beecseteljük, alufóliába tekerjük és fél órán át parázs felett sütjük, majd fólia nélkül kenegetve megpirítjuk. Vörösboros mártással és mazsolás rizzsel tálaljuk.

* A páclét 1,5 liter vízből 1dl ecettel, 1kis fej hagyma felkarikázva, 2db babérlevéllel, 1 csipet kakukkfűvel, 2db mogyoróhagymával, 1db felkarikázott sárgarépával, 1db fehérrépával, fél fej zellerrel, csipet zúzott fenyő maggal, 6-7 db szemes borssal, szegfűszeggel, sóval és citromhéjjal készítjük. A hozzávalókat összefőzzük és kihűlés után külön porcelán bevonatú edénybe leszűrve öntjük a húsra.

A borászok azt szokták mondani, hogy édes vörösbor nincs. Szerintem egy kevésbé savas, laza vörös is megteszi. Okoskodást félretéve: melyik részéről beszélünk az őznek? Bár a páclé nagyon komolynak tűnik, feltehetően ebben szinte bármi tökéletes lesz. Mint ahogy az ételetek is. (bede)

Nem vágtunk volna bele az aljába és tetejébe az ételkompozíciónak, picit el is ment sárgába a színegyensúly, de sebaj, mert nagyon gusztusos és ínycsiklandó lett az étel. (szőke-hegyi)